Dr. Malone - A modellezők zsarnoksága

Nagyon sok tényező járult hozzá ahhoz a világos és meggyőző valósághoz, hogy a SARS-CoV-2 járványra adott közegészségügyi válasz a modern történelem egyik legnagyobb közpolitikai kudarca volt. A legfőbb tényező azonban a vírus okozta megbetegedések és halálesetek valószínűségére vonatkozó, durván túlbecsült modellezési előrejelzések voltak.

A számítógépes szoftverek kódolásának világában jártasak jól ismerik a "Garbage in - Garbage out" (GIGO) problémáját, ami rövid szlengben azt a valós problémát jelenti, hogy bármely kódolt adathalmaz elemzésének hasznossága az elemzett adatok minőségének és a számítógépes kódba beépített feltételezéseknek a függvénye. 

Visszatekintve teljesen világos, hogy a járvány kezelésével kapcsolatos globális közegészségügyi politikai döntések alapjául szolgáló modellezés kidolgozásához használt adatok és feltételezések súlyosan hibásak voltak. 

Ezek a hibás elemzések, amelyeket a kormányzati politikai elemzések és a médiacsatornák széles skáláján keresztül népszerűsítettek, szinte általánosan túlbecsülték a vírus kockázatait.

Mind a nemzeti, mind a globálisan koordinált COVID-19 közegészségügyi politikai döntések középpontjában az utilitarizmusnak nevezett filozófiai hitrendszer áll. Ez a globalista szervezetek, például a Világgazdasági Fórum által gyakran alkalmazott alapvető filozófia, és egy másik logikai keretrendszerrel, a malthusianizmussal összefonódva megtalálható. Az utilitarizmus filozófiáját leginkább az "a legnagyobb jó a legnagyobb számnak" kifejezésben ismerjük.

Idézek a Stanford Encyclopedia of Philosophyból.

Az utilitarizmus a normatív etika egyik legerősebb és legmeggyőzőbb megközelítése a filozófia történetében. Bár csak a 19. században fogalmazódott meg teljesen, az etikai elmélet történetében végig felfedezhetők proto-utilitarista álláspontok.

Bár a tárgyalt nézetnek számos változata létezik, az utilitarizmus általában azt a nézetet vallja, hogy az erkölcsileg helyes cselekvés az, amely a legtöbb jót eredményezi. Ezt az általános állítást sokféleképpen lehet megfogalmazni. Az egyik, hogy az elmélet a következményelvűség egy formája: a helyes cselekvést teljes egészében az előidézett következmények szempontjából értelmezik. Ami megkülönbözteti az utilitarizmust az egoizmustól, az a releváns következmények körével kapcsolatos. 

Az utilitarista nézet szerint az embernek maximalizálnia kell az általános jót - vagyis a saját jó mellett mások javát is figyelembe kell vennie.

A klasszikus utilitaristák, Jeremy Bentham és John Stuart Mill a jót az élvezetekkel azonosították, tehát Epikuroszhoz hasonlóan hedonisták voltak az értékről. Ők is azt vallották, hogy a jót maximalizálni kell, azaz "a legnagyobb számú ember számára a legnagyobb mennyiségű jót" kell elérnünk.

Az utilitarizmust a pártatlanság és az ágenssemlegesség is megkülönbözteti. Mindenki boldogsága egyformán számít. Amikor valaki a jót maximalizálja, akkor a jót pártatlanul veszi figyelembe. Az én jóm nem számít többet, mint bárki másé. Továbbá, az ok, amiért nekem az általános jót kell előmozdítanom, ugyanaz az ok, amiért bárki másnak is így kell előmozdítania a jót. Ez nem csak rám jellemző.

Az erkölcsi értékelés és/vagy az erkölcsi döntéshozatal e megközelítésének mindezen jellemzői némileg ellentmondásosnak bizonyultak, és a későbbi viták az elmélet klasszikus változatának módosításához vezettek.

A malthusiánizmus az az elképzelés, hogy a népesség növekedése potenciálisan exponenciális, míg az élelmiszer-ellátás vagy más erőforrások növekedése lineáris, ami végül olyan mértékben csökkenti az életszínvonalat, hogy az népesség kihalásához vezet. Az elméletet legvilágosabban Thomas Robert Malthus angol politikai közgazdász 1798-ban megjelent "Esszé a népesség elvéről" című értekezésében írta le. Ez a filozófia áll Bill Gates és a Világgazdasági Fórum gyakran hangoztatott álláspontja mögött, amely a globális emberi népesség drasztikus csökkentésére szólít fel, amit gyakran népességfogyási programként emlegetnek. 

Ezt a logikát Michael Shermer a Scientific American című tudományos lapban megjelent tömör elemzésében vizsgálja, melynek címe: "Why Malthus Is Still Wrong. Why Malthus makes for bad science policy" Ahogy Schermer úr szépen összefoglalja,

"A népesség ereje annyira meghaladja a föld erejét, hogy az ember megélhetését megteremtse, hogy a korai halálnak valamilyen formában meg kell látogatnia az emberi fajt" - jósolta Malthus komoran. Az ő forgatókönyve befolyásolta a politikai döntéshozókat a szociáldarwinizmus és az eugenika elfogadásában, ami drákói intézkedéseket eredményezett az egyes népességcsoportok családméretének korlátozására, beleértve a kényszersterilizációt is.

Matt Ridley evolúcióbiológus és újságíró The Evolution of Everything (Harper, 2015) című könyvében tömören összefoglalja a politikát: "Jobb kegyetlennek lenni, mint kedvesnek". Az a meggyőződés, hogy "a hatalmon lévők tudják a legjobban, mi a jó a sebezhető és gyenge embereknek", közvetlenül vezetett a megkérdőjelezhető malthusiánus tudományon alapuló jogi lépésekhez. Például az I. Erzsébet királynő által 1601-ben bevezetett angol szegénytörvényt, amelynek célja a szegények élelmezése volt, az 1834-es szegénytörvényt módosító törvény súlyosan megnyirbálta, arra a malthusiánus érvelésre alapozva, hogy a szegények megsegítése csak arra ösztönzi őket, hogy több gyermeket vállaljanak, és ezáltal súlyosbítsák a szegénységet. 

Ridley megjegyzi, hogy a brit kormány az 1840-es évek írországi burgonyaéhínség idején is hasonló malthusiánus álláspontot képviselt, azzal érvelve, hogy az éhínség - Charles Trevelyan pénzügyminiszter-helyettes szavaival élve - "hatékony mechanizmus a népességfelesleg csökkentésére". 

Néhány évtizeddel később Francis Galton a legerősebb egyedek közötti házasságot szorgalmazta ("Amit a természet vakon, lassan és kíméletlenül tesz, azt az ember előrelátóan, gyorsan és kedvesen megteheti"), majd számos prominens szocialista, például Sidney és Beatrice Webb, George Bernard Shaw, Havelock Ellis és H. G. Wells nyíltan kiállt az eugenika mint a társadalomszervezés eszközének mellett.

Ez a filozófiai alapja annak az elnéptelenedési programnak és politikának, amelyet Gates úr és oligarcha kollégái a Világgazdasági Fórumon mindannyiunkra rá akarnak kényszeríteni, természetesen a saját érdekünkben. Malthusianista elméletek állnak annak az elképzelésnek az alapjául, hogy a katasztrofális globális felmelegedés megakadályozásának egyetlen módja a légkörbe kibocsátott szén-dioxid korlátozása. 

Ez egy olyan filozófia, amely teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi elme csodálatos innovatív, alkalmazkodó problémamegoldó képességét.

Ahogyan a legtöbb egyetemen tanítják, a "közegészségügy" (mint a közegészségügyi mesterképzés) is nagyrészt erre a két 18. és 19. századi filozófiai elméletre (utilitarizmus és malthusianizmus) épül. Szemben az orvostudomány és a klinikai kutatás tudományágakkal, amelyek a hippokratészi eskü és a jótékonyság elvein alapulnak az egyes betegekre alkalmazva. A klinikai kutatásban és az orvosi gyakorlatban a jótékonyság példái a következők: "Ne árts", "Az előnyök és a kockázatok egyensúlya" és "A lehetséges előnyök maximalizálása és a lehetséges ártalmak minimalizálása".

És itt érkezünk el a kérdés lényegéhez. Orvosi önhittség és a közegészségügy. Először is egy rövid definíció, hogy mindannyian egy oldalon álljunk:

A hubris (/ˈhjuːbrɪs/; az ógörög ὕβρις (húbris) 'büszkeség, szemtelenség, felháborodás' szóból), vagy ritkábban hybris (/ˈhaɪbrɪs/), a szélsőséges vagy túlzott büszkeség vagy veszélyes túlzott magabiztosság személyiségjegyét írja le, gyakran az arroganciával együtt (vagy annak szinonimájaként).

Látszólag nincs tisztában az iróniával, a WEF (nagyon korlátozottan) elismeri a problémát: "Hogyan veszélyezteti az egészségünket az önhittség".

A modern közegészségügy központi tézise az, hogy a haszonelvű megközelítéssel létrehozható egyfajta táblázat a maximális közegészségügyi haszonról. Hogy egy szélsőséges példával illusztráljuk a lényeget, íme egyfajta példázat:

Egy férfi besétál az orvosi rendelőbe egy egészségügyi vizsgálatra. A vizsgálat befejezése után megkérdezi: "Doki, hogy vagyok?". A haszonelvű orvos-orvos megfordul és azt mondja: "Ön tökéletesen egészséges. 

A szíve tökéletes, a mája tökéletes, és a veséi is tökéletesek. És van még négy másik betegem, akik a következő héten meg fognak halni, ha nem kapnak transzplantációt, amihez adományozott szívre, májra vagy vesére van szükségük. Úgyhogy egy óra múlva előkészítem a műtétre."

Egy feláldozott életért négy megmentett élet. Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy bár ez a forgatókönyv megfelelhet a haszonelvűség elvének, nem felel meg a zsidó-keresztény hitrendszerek alapelveinek a hippokratészi eskü és a jótékonyság elve tekintetében. De ha a jelentések helytállóak, akkor abban a nagyon is haszonelvű, marxista valóságban, amelyet a KKP alatti modern Kína jelent, a szervkereskedelem az élet ténye. És úgy vélem, hogy a WHO és az amerikai Egészségügyi Minisztérium haszonelvű elfogultsága, valamint egy olyan hitrendszer önhittsége, amely azt feltételezi, hogy az Anthony Faucihoz és más bürokratákhoz hasonlók eléggé megértik egy újonnan kialakuló vírusváltozat és a globális emberi populáció kölcsönhatásainak hatalmas komplexitását, nagyon hasonló végponthoz vezetett minket.

Ezt jelentős mértékben a közegészségügyi modellezők önhittsége vezérelte és indokolta, akik azt hiszik, hogy elegendő ismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy képesek legyenek azonosítani a vírus és az emberi gazdapopuláció kölcsönhatásának minden fontos kölcsönhatását, hogy képesek legyenek ezt a komplexitást egy egyenletrendszerre vagy egy táblázatra redukálni, és hogy ezzel az eszközzel a kezükben képesek legyenek kiszámítani a "legnagyobb jót a legnagyobb számnak" haszonelvűségét. 

És azok közül az arrogáns akadémiai modellezők közül, akiknek önteltsége hatalmas szenvedéshez és elkerülhető életek elvesztéséhez vezetett, a legfontosabb Neil Ferguson, a londoni Imperial College fizikusa (!!), aki a zárlatok mögött álló fő járványtani modellt alkotta meg.

Phillip Magness "The Failure of Imperial College Modeling Is Far Worse than We Knew" című cikkéből idézek:

Ferguson 2020. március 16-án katasztrofális halálozási arányt jósolt, hacsak a kormányok világszerte nem fogadják el az általa preferált nem gyógyszeres beavatkozások (NPI) csomagját a világjárvány elhárítására. A legtöbb ország követte a tanácsát, különösen miután az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormánya kifejezetten az ő jelentésére hivatkozott a zárlatok indoklásaként.

Ferguson csapata az Imperialban hamarosan magáénak vallotta, hogy több millió életet mentett meg ezekkel a politikákkal - ezt a számot egy nevetségesen tudománytalan gyakorlat során kapták, amelyben azt állították, hogy modelljüket saját hipotetikus előrejelzéseik felhasználásával validálják, hogy mi történne a zárlatok nélkül. A júniusi parlamenti meghallgatás azonban felhívta a figyelmet az Imperial csoport modellezésének egy másik, valós bizonyítékokon alapuló valós tesztjére.

Amikor Európa belevágott az immár egy éve tartó, a helyben történő óvóhely-korlátozásokkal kapcsolatos kísérletének első fordulójába, Svédország híresen kibújt a Ferguson által ajánlott stratégia alól. Ezzel egyúttal megteremtették egy természetes kísérlet feltételeit is, hogy lássák, hogyan teljesít a koronavírusszámuk a járványtani modellekkel szemben. Bár Ferguson eredetileg az Egyesült Államokra és az Egyesült Királyságra korlátozta a hatókörét, a svédországi Uppsala Egyetem kutatócsoportja kölcsönvette a modelljét, és hasonlóan katasztrofális előrejelzésekkel adaptálta azt országukra. Ha Svédország április közepéig nem zárkózik el, az uppsalai csapat előrejelzése szerint az országban hamarosan 96 000 coronavírus okozta haláleset következik be.

Én voltam az egyik első, aki felhívta a figyelmet Ferguson modelljének uppsalai adaptációjára még 2020. április 30-án. A modell már ekkor is a megingás egyértelmű jeleit mutatta. Bár Svédországot súlyosan érintette a vírus, a halálos áldozatok száma csak néhány ezer volt, amikor a Ferguson-modell adaptációja már több tízezerrel számolt. Egy év elteltével Svédországban valamivel több mint 13 000 halálos áldozatot követelt a Covid-19 - ez komoly áldozat, de az egy főre jutó áldozatok száma kisebb, mint sok európai elszigetelt államé, és messze elmarad az uppsalai adaptáció által előre jelzett 96 000 halálesettől.

A Ferguson munkájára vonatkozó következtetés továbbra is egyértelmű: a lezárások indoklására használt elsődleges modell megbukott az első valós tesztjén.

Ahogy visszatekintünk a 2020 januárja óta történt közegészségügyi hazugságok és tragédiák hosszú listájára, megpróbáltam végiggondolni, milyen rendszerszintű változtatásokat kellene végrehajtani annak érdekében, hogy a jövőben megelőzzük az ilyen katasztrofálisan rossz döntések meghozatalát. 

Azt javaslom, hogy a lista élére a közegészségügyi döntéshozatal filozófiai függőségének (ahogyan azt az MPH-programokban tanítják) az utilitarista filozófiától való elvetése kerüljön, és helyette egy zsidó-keresztény értékeken alapuló közegészségügyi döntéshozatali folyamat lépjen. Hagytuk, hogy az MPH utilitaristái behelyettesíthessék magukat az orvos hagyományos szerepe helyett, és ennek következményeit kellett megélnünk.

És nem szabad hagynunk, hogy az arrogáns fizikus modellezők a nem megfelelő modelljeikből szemetet generáljanak, amit aztán a sajtó feldob, és a közegészségügyi bürokraták felhasználnak, hogy igazolják a globálisan alkalmazott "megoldásokat", amelyek hatalmas szenvedést, elkerülhető haláleseteket és gazdasági pusztítást okoztak.

Forrás: